Ha lehet, a cinizmusomat hagyd meg nekem, kérlek, Uram!
Ha már a facebookra kiposztolom, akkor mindenképp annak a Cukiberg fiúnak szeretném üzenni, hogy köszönöm, hogy kitalálta a facebook nevű betegséget, ahol, az üzenőfalamon több anyaméhet, és újszülöttet,-aki éppen most pottyant ki az anyjából- láttam az elmúlt néhány évben, mint a bioszkönyveimben. Thanks! De tényleg. Már csak az hiányzik, hogy komplett levezetett szülést lássak.(Persze most lovat adtam az erre az ötletre rákucorodókak.)
Miért érzi kényszerűnek mindenki, hogy mutogassa a legintimebb pillanatait? Ennyi csúnya kisgyereket régen nem láttam (anyukák, a gyerekeitek csak nektek szépek és pont.) olyan albumba közzétéve, hogy életem értelme az (Szánalmas, mert akkor eddig nem volt értelme a az életednek; vagy csak a gyerek ad értelmet az életednek? Te vagy a Kövér László embere? )
A legjobb a" jajdecuki", "jajdeédes" kommentező kórus álszentsége. Én meg hangosan röhögök, mikor látom azt a pár emberkezdeményt. (Atyaég, még egy/kettő és megkapják a 10 milliót!)
Szeretném megkérdezni, ti nem féltitek a gyerekeket és magatokat, ne adj isten a biztonságotokat? Ennyi erővel pucéron is járkálhatnátok, már bocs.
